Pedagógiai Diskurzuskutató Műhely

Korábban Pedagógiai Diskurzuskutató Műhely (PDM) címen folyt kutatás, melynek célja a jelentősebb hazai pedagógiai szaksajtó 1997 és 2007 közötti számainak elemzése volt. A kutatásunk eredményeiről a  diskurzuskutatas.hu (már nem él) weboldalon számoltunk be.

A ’80-as évek elején Jürgen Schriewer és Christophe Charle vezetésével egy nagyszabású tudománytörténeti-tudományszociológiai kutatás vette kezdetét, melynek keretében több európai és Európán kívüli ország neveléstudományának kommunikációs gyakorlatát elemezte a nemzetközi team.

A nemzetközi kutatás első szakaszában a német és francia neveléstudomány összehasonlító vizsgálatát végezték el. A kutatás néhány, az 1955 és 1985 közötti időszakban reprezentatívnak számító pedagógiai folyóirat szerzőire és szövegeire irányult, elsősorban arra a kérdésre keresve választ, hogy diszciplináris értelemben mennyire nyitottak vagy zártak a különböző országok pedagógiai tárgyú diskurzusai.

Az általunk lefolytatott kutatás – kérdésfeltevéseiben, módszereiben – ehhez az összehasonlító tudománytörténeti projekthez kapcsolódik. Vizsgálódásaink négy magyar folyóirat – az Educatio, az Iskolakultúra, a Magyar Pedagógia és az Új Pedagógiai Szemle – szövegeinek elemzésén alapulnak, különös tekintettel az 1997 és 2007 között megjelent publikációkra.

Kutatásunk a francia–német kutatás lépéseit követi, így a következő témákra terjed ki:

Megvizsgáljuk, hogy milyen arányban kerültek ki a pedagógiai folyóiratok szerzői a neveléstudomány reprezentánsai közül, illetve mely tudományágak képviselői kapcsolódtak be a neveléstudományon kívül a pedagógiai tárgyú diskurzusokba.

Összeállítjuk azoknak a személyeknek a rangsorát, akikre a legtöbb hivatkozás történt, illetve akiknek életéről, munkásságáról önálló szövegek születtek.

Külön elemezzük a hivatkozott folyóiratokat, ismét abból a szempontból, hogy azok milyen tudományterületekhez rendelhetők, illetve, hogy az egyes tudományok milyen mértékben játszanak szerepet a neveléstudósok referenciális mezőjének kijelölésében.

Végül, de nem utolsó sorban, elemezni szándékozzuk a neveléstudományból MTA doktori fokozatot szerzett kutatók publikációs tevékenységét is.

Az általunk alkalmazott módszerek – köszönhetően a szövegek digitális tárolásának – a húsz évvel ezelőtt lefolytatott nemzetközi kutatáshoz képest alapvetően különböznek.

A szociológiai elemzés módszereit az eredeti francia-német kutatáshoz képest továbbfejlesztettük: felvettünk olyan független változókat is, amelyek segítségével megállapíthatjuk, hogy a különböző tudományokban – a szerzők nemét, korát, tudományos fokozatát, intézményi hovatartozását stb. illetően – kikre jellemzőbb, hogy pedagógiai tárgyú diskurzusok szereplőivé válnak.

Kutatásaink egyik fontos hozadéka egy szoftverfejlesztési projekt beindítása volt, melynek eredményeként a szövegek kódolását és a statisztikai számításokat egy számítógépes program végzi.

Kutatásunk további hozadéka, hogy a szerzőkről egy személysoros adatbázis készül, melybe minden adatot felveszünk, amely a folyóiratokban, a pedagógiai lexikonokban, illetve az MTA nyilvántartásában hozzáférhető. E személysoros adatbázis segítségével a jövőben arra is mód nyílik, hogy a neveléstudomány képviselőinek aktivitásáról prozopográfiai (kollektív biográfiai) elemzéseket végezzünk.

A műhelyen készült tanulmányokat lásd:
Németh András – Biró Zsuzsanna Hanna (2009, szerk.): A magyar neveléstudomány a 20. század második felében. Gondolat kiadó, Budapest

http://ronniszakkonyv.hu/shop_ordered/2389/shop_pic/big/201708.jpg?time=1398200421